Kínai Nagydíj, Sanghaj

Helló Mindenkinek!

A kínai verseny jó példája annak, hogy milyen gyorsan változhatnak a dolgok Forma-1-ben. Így volt ez a mezőny legelején is, ahol Lewis kiesett, ismét teljesen nyitottá téve ezzel a világbajnokságot. Nem volt ez másképp a Renault-nál sem, ahol több mint egy év elteltével nem szereztünk pontot, egy héttel azután, hogy második lettem Japánban. Mint ebben a sportágban mindig, a sikert és a kudarcot sokszor csak egy hajszál választja el egymástól.

A pénteki napot követően már éreztük, hogy ez a hétvége sokkal nehezebben alakul majd a számunkra, mint Japánban, még akkor is, ha száraz marad az idő. Az autó lényegében rendben volt, de nem volt túl jó a kezelhetősége, és tudtuk, hogy az olyan csapatok, mint a Red Bull sokkal közelebb lesznek hozzánk száraz körülmények között. Ám péntek délután már biztosan tudtuk, hogy vasárnap esni fog, a part felé tartó tájfun miatt, így a beállításainkat ennek tudatában módosítottuk.

Szombat reggel minden rendben ment, de ahogy elindult az időmérő, tisztán látszott, hogy ezúttal nagyon szoros eredmények várhatók. Épphogy túljutottam az első körön, de a mezőny hihetetlenül sűrű volt: tizenegy autó volt 3 tizedmásodpercen belüli idővel! Amikor még junior formulákban versenyeztünk, és mindenkinek egyforma autója volt, akkor sem volt ekkora a tülekedés; ez is jól mutatja, hogy mennyire versenyképes a jelenlegi F-1-es mezőny!

A második időmérő etapban az első mért köröm nem sikerült túl jól, és úgy hajtottam ki újra a pályára, hogy 0.4 mp-et kell faragnom. Minden kanyarban a határon kellett autózzak, és a hátsó egyenesre fordulva kicsit lecsúsztam az ívről, amivel időt vesztettem. Ilyenkor két választás létezik: biztonságosan befejezni a kört, tudván, hogy az ember úgysem jut tovább, vagy pedig mindent egy lapra feltéve megpróbálni visszahozni az időveszteséget. Mint azt már sokszor elmondtam, én mindig a maximumra törekszem, így hát az utóbbit választottam - és ismét elhagytam a pályát a 16-os kanyarban. Ilyen az élet, sajnos hibáztam, és így a 14. helyre kvalifikáltam magam, ami végül a 13. lett, Vettel későbbi büntetését követően.

Amikor vasárnap reggel felébredtem, az előjelek kedvezőbbek voltak, mint Japánban. Fudzsiban a száraz időben bíztunk - helyette szakadt az eső! Kínában viszont már akkor vizesek voltak az utak, amikor a pályára érkeztünk, és nagyon erős zivatart jósoltak délután 1 órára. Erre számítva már előző nap csurig tankoltuk az autókat, hosszú első etapot tervezve, ami lehetőséget adott az egykiállásos taktikára vizes körülmények között.

Szerencsétlenségünkre egy esős-száraz futam kerekedett a dologból, és ilyenkor mindig nagy szerepe van a szerencsének is. Amennyiben a “váltási pont" vizes gumikról szárazra egybeesik az előre tervezett tankolással, akkor nagyon jól járhatsz; ám ha mégsem - mint ahogy az az élen állókkal is történt a futamon - akkor kompromisszumot kell kötni, vagy még tovább kockáztatni. Mi az élen állókhoz képest pont ellentétes problémával küzdöttünk: nekik még a pálya felszáradása előtt ki kellett jönniük tankolni, mert kevés üzemanyaggal rajtoltak, nekünk viszont még bőven maradt a tankban - ami azt jelentette, hogy a verseny első szakaszában 30 kg-mal több benzint cipeltünk, mint kellett volna! Ez megnehezítette az autó kezelhetőségét, nagyon rossz volt a tapadásunk, így Fisi és én rengeteg időt vesztettünk. Ilyen a versenyzés - néha bejönnek ezek a húzások, néha meg nem.

Néhány dolgot azért jól csináltunk: épp jókor raktuk fel a száraz időre való gumikat, így a 9. helyig tornáztam fel magam Coulthard Red Bullja mögé - de megelőzni már nem tudtam a felszáradó pályán. Csalódott voltam, amiért nem szereztünk pontokat, de tudom, hogy ha nem hibázom az időmérőn, akkor sikerült volna. Így hát elnézést kértem a fiúktól, és megígértem, hogy Brazíliában kiköszörülöm a csorbát.

Az egészben az a legbosszantóbb, hogy száraz körülmények között az autó pokoli gyors volt - Fisi futotta a negyedik legjobb versenykört! A tempónk tehát ismét megvolt, annak ellenére, hogy nem tudtuk eredményre váltani. Ez akár mottónak is felfogható, ezért bízom benne, hogy Brazíliában normális, száraz versenyünk lesz, és mindenkinek bebizonyíthatjuk hogy mennyit fejlődtünk az elmúlt hetekben. Interlagos fizikailag is nagy kihívás, és remek véghajrá ígérkezik a világbajnoki címért. Remélem, hogy mi is felhívjuk magunkra a figyelmet…

Viszlát,

Heikki