Süddeutsche Zeitung Magazin, 2006. november 24.

Interjú: A. Stefanidis, G. Selch, D. Wichmann

Fotók: Michel Comte

Michael Schumacher volt a leggyorsabb mind közül. De a végén már csak egyet akart: hazamenni. Beszélgetés egy olyan emberrel, aki most megpróbál kikapcsolni.

SZ-Magazin: Schumacher úr, hogy érzi magát elsõ nyugdíjas napjai után?

Michael Schumacher: Jól, nagyon köszönöm! Nem panaszkodhatok.

SZ-Magazin: Elvállalt egy szerepet az Asterix az Olimpián címû filmben. Jó színész?

Schumacher: Nem. Egy színésznek mindenféle karakter bõrébe bele kell tudnia bújni. Nekem ez nehezemre esik, én inkább magamat szeretem játszani: egy versenyzõt. Hiszen az vagyok.

SZ-Magazin: Versenyzõ az Asterixben?

Schumacher: Igen, lovas kocsival. Négy lóerõvel 800 helyett, gyeplõvel kormány helyett. Talán ez volt az utolsó alkalom az életemben, hogy versenyt futottam.

SZ-Magazin: De hát nem kellett volna befejeznie.

Schumacher: De be akartam fejezni, mivel az, hogy csak úgy körözgessek abszolút nem az én stílusom. Beszéltem Corinnával, utána Willi Weberrel, a menedzseremmel és Jean Todttal. Jean azt mondta: >>Michael, egy kicsit nyugodj le elõször. Helytelen lenne elhamarkodottan dönteni.<< Megpróbálta halogatni a döntésemet, valószínûleg belül azt remélte, hogy megváltoztatja a véleményemet. De körrõl-körre elbúcsúztam a versenyzõi életemtõl. Pályafutásom során elõször felmerült bennem az a kérdés: Tulajdonképpen miért csinálod még ezt magaddal? Miért ölsz annyi idõt a munkába, amikor jobban szeretnél otthon lenni a családoddal?

SZ-Magazin: És miért?

Schumacher: Ez most banálisan fog hangozni, de a Forma-1 számomra egy színtiszta örömforrás volt, egy valóra vált gyerekkori álom: négy kerék, egy kormány, csaták a pályán. A Forma-1 számomra egy olyan álom kiélése volt, amelynek a gyökerei mélyen a gyerekkoromba nyúlnak vissza.

SZ-Magazin: Még mindig önt tartják a legjobb versenyzõnek.

Schumacher: Talán. De éppen a tesztelések során tudatosodott bennem egyre inkább, hogy gyakorlatilag a pályafutásom végéhez megkezdõdött a visszaszámlálás. Magukat a versenyeket még mindig élveztem, de ahhoz, hogy a teszteken a munkámra koncentráljak nagyon meg kellett magam erõltetnem. Már nem volt meg bennem az az abszolút mentális erõ, ami korábban csúcsteljesítményeket hozott ki belõlem. Elképesztõ ráfordításokra van szükség ahhoz, hogy az ember a csúcson legyen. Ehhez pedig abszolút motiváció szükséges, mindenféle kétség nélkül.

SZ-Magazin: A végén félt is?

Schumacher: A félelem rossz szó erre. Kockázatról beszélünk, de ilyesmivel már nem kell többé foglalkoznom, már nincsenek többé ilyen aggodalmaim. Ennek vége. Már most észreveszem, hogy végre el tudom engedni. Hogy nem kell állandóan ezzel foglalkoznom a sportért.

SZ-Magazin: A kosárlabdázó, Michael Jordan arra a kérdésre, hogy mi hiányzik neki a visszavonulása után mindig azt felelte: >> A fiúkkal a pályán lenni, passzolgatni, a labdát eldugni, ezt a közösséget soha többé nem fogom ennyire intenzíven érezni.<< Mi fog önnek a legjobban hiányozni?

Schumacher: Úgy gondolom idõre van szükségem ahhoz, hogy ezt felismerjem. Michael Jordan röviddel a pályafutása befejezése után bizonyára szintén csak egyszerûen megkönnyebbülést érzett.

SZ-Magazin: Tehát ön egyszerûen csak boldog, hogy már nincs többé köze ehhez a cirkuszhoz?

Schumacher: Igen, boldog vagyok. Ezért nem is gondolkodom azon, hogy mihez kezdjek. Ugyan nem szeretnék pocakot növeszteni és elhízni, de annak örülök, hogy nincsenek többé kötelezettségeim. Több, mint húsz év után elõször.

SZ-Magazin: Tehát még nem tudja mi lesz négy vagy hat hónap múlva?

Schumacher: Nem is akarom tudni. Tudatosan szeretnék csak tengeni, hogy meglássam milyen. Ezt az érzést még nem ismerem. Valamikor bizonyára eljutok arra a pontra, hogy életemben elõször unatkozni fogok. És ennek valahol örülök. Ez lesz az a pont, amikor valami új dolgot keresek magamnak.

SZ-Magazin: Michael Jordan kétszer is visszatért a visszavonulásból.

Schumacher: Lehet. De én nem vonultam volna vissza, ha már most azon gondolkodnék, hogy visszatérjek. Ezenkívül a kosárlabdát és a Forma-1-et nem lehet összehasonlítani. Nálunk nemcsak a fizikai edzettségrõl van szó. A Forma-1 állandóan változik: a technika, a motorok, a szabályok, a pályák. Ha egyszer kiszálltál, akkor kiszálltál.

SZ-Magazin: Ha eljön az életben az a nap, amikor valami olyan fejezõdik be, ami gyermekkorban kezdõdött el, az megindító pillanat?

Schumacher: Nem, ha az ember kezdettõl fogva tisztában van azzal, hogy egyszer eljön ez a pillanat.

SZ-Magazin: Teljesen pátosz nélkül beszél a pályafutása végérõl. Mintha egy sima hétköznapi dologról lenne szó.

Schumacher: Most elmesélhetném, hogy amikor Monzában elköszöntünk egymástól - a csapatom és én -, mindenkinek nedves volt a szeme. Ezt akarja hallani?

SZ-Magazin: Monzában is így volt?

Schumacher: Igen, azok nagyon megindító pillanatok voltak, amelyeket sosem fogok elfelejteni. Ennek ellenére a döntésem helyes volt. Ezenkívül mindig azt mondtam, hogy ha jön egy fiatal, aki felém kerekedik, akkor itt az idõ arra, hogy abbahagyjam.

SZ-Magazin: És eljött ez a fiatal?

Schumacher: Na igen, nem igazán… Idõvel más dolgok fontosabbak lettek számomra a Forma-1-nél.

SZ-Magazin: Elégedett volt az idei szezonban nyújtott teljesítményével?

Schumacher: Igen is és nem is. Elkövettem néhány hibát, mint például a Melbourne-i kicsúszásom. Vagy ott volt Budapest, amikor három körrel a verseny vége elõtt ütköztem Heidfelddel.

SZ-Magazin: Elismeri a hibáit? Állítólag nem szokta.

Schumacher: Állítólag.

SZ-Magazin: Mit gondolt az utolsó elõtti versenyen? Ön motorhiba miatt megállt a pálya szélén, Fernando Alonso pedig elment ön mellett, hogy learassa a világbajnoki címet.

Schumacher: Nem erre figyeltem. Menteni akartam a menthetõt. Megoldást találni. Mindig errõl szól a dolog. Csak amikor felcsapott a fehér füst az autóm hátuljából lett világossá, hogy itt már nincs megoldás. Az autó tönkrement. Tíz pont és a világbajnoki cím odavan. Ennyi volt. Kár.

SZ-Magazin: Alonso jobb volt vagy csak szerencsésebb?

Schumacher: Nem állítanám, hogy szerencsésebb volt. Egy ilyen hosszú szezon nem pillanatfelvétel. Hogy jobb volt-e? Legalábbis úgy gondolom, hogy megérdemelte a címet. Alapvetõen az év elején veszítettük el a bajnoki címet, mert akkor nem voltunk versenyképesek.

SZ-Magazin: Aki a végén nyer, az a jobb, nem?

Schumacher: Sok versenyzõ nagyon tehetséges, de ezt nem tudja megmutatni. Például ott vannak az edzésvilágbajnokok, akik a döntõ pillanatokban vagy hülyeséget csinálnak vagy pechjük van. Azt mondanám, hogy Alonsónak vagy nekem az ilyen pillanatokban sok szerencsénk is volt. Én például kicsi koromtól mindig a megfelelõ emberekkel találkoztam a megfelelõ idõben. Ez áldás volt.

SZ-Magazin: Fiatalként sokat volt úton Európa-szerte olyan emberekkel, akik a szenvedélyét, a gokartozást finanszírozták, mivel az édesapjának, Rolfnak nem volt elég pénze. Ezeket az embereket egyszer "nehéz emberekként" jellemezte. Kemény idõszak volt?

Schumacher: Valóban voltak olyan pillanatok, amikor nem feltétlenül voltam boldog. Amikor olyan kompromisszumokat kellett kötnöm, amelyek nem tetszettek nekem. De ebbõl nagyon sokat tanultam és minden bizonnyal nagyon jót is tett nekem a dolog.

SZ-Magazin: Egy ambiciózus fiatalember számára mit jelent az, hogy kompromisszumokat kötni?

Schumacher: Abban az idõben különbözõ emberek olyan gokartokat bocsátottak a rendelkezésemre, amelyeket én sosem tudtam volna megfizetni. Ebbõl a szempontból tehát profitáltam belõlük. Másrészrõl azonban az volt a helyzet, hogy a legjobb gokartokat mindig a fizetõ ügyfeleknek tartották fenn. Én sokszor másodrangú felszerelést kaptam, például motorokat. Ez egyrészrõl érthetõ volt, másrészrõl azonban természetesen nem értettem vele egyet. De visszafogtam magam. Nem is volt más választásom.

SZ-Magazin: Zavarta a pénzügyi függõség vagy esetleg megalázónak is találta?

Schumacher: Nem, hiszen tudtam milyen paktumot kötöttem: engem azért szerzõdtettek, hogy vezessek és nyerjek.

SZ-Magazin: Az akkor gyûjtött tapasztalatok emberileg is formálták?

Schumacher: Voltak helyzetek, amelyen nem voltak ínyemre, amikor más volt a véleményem. De egy ilyen helyzetben automatikusan megtanulod, hogy feltegyél magadnak bizonyos kérdéseket: Meddig menjek el? Meddig mehetek?

SZ-Magazin: És meddig ment el?

Schumacher: Addig sosem, hogy heves viták lettek volna belõle. Hiszen én függtem az adott helyzettõl, ezt nem szabad elfelejteni. Amikor körülbelül 17 éves voltam, több, mint egy évig Neubert úr házában laktam, Darmstadtban. Ezt a család ajánlotta fel nekem, ott lakhattam és õ gondoskodott nekem egy gyakorlati helyrõl. Ezért természetesen hálás vagyok, de voltak olyan pillanatok is, amikor a nyelvembe kellett harapnom.

SZ-Magazin: Érdekes, hogy az egykori felfedezõjét nem a keresztnevén említi. Azt mondja: >>Neubert úr<<. Neubert úr még mindig egy olyan ember, akivel megtart egy bizonyos távolságot a kapcsolatában, annak ellenére, hogy sokáig a házában lakott?

Schumacher: Ha valakivel éveken keresztül magázódtam, akkor ott van számomra egy határ. Egyfajta tisztelet. Ha szeretné felajánlhatja, hogy tegezõdjünk, de én magamtól nem mennék oda és nem tegezném le Neubert urat csak mert én vagyok Schumacher.

SZ-Magazin: Ez annak a jele, hogy….

Schumacher: A neveltetésemé! Az apám nagy hangsúlyt fektetett erre. Az én gyerekeim is meg fogják ezt tanulni. Neubert úr mellett voltak mások is, például Bergmeister úr, Brandes úr. Vagy Jürgen Dilk. Neki nagyon sokat köszönhetek, a gokartban éppúgy, mint késõbb az elsõ formula-osztályokban, de amikor egy napon felajánlotta, hogy tegezõdjünk, nekem nagyon nehezemre esett Jürgennek hívni. Eltartott egy darabig, amíg hozzászoktam. Ezt a fajta tiszteletet nem tudtam minden további nélkül elhagyni. Ez ma sincs másképp.

SZ-Magazin: Másokból esetleg hiányolta ezt a tiszteletet?

Schumacher: Inkább egy bizonyos egyensúlyt abban, ahogy megközelítjük a másikat - és ez számomra fontos. Egy példa: Kezdõ koromban, amikor a Mercedesszel a sportautósok között versenyeztem, a szalagcímek már arról szóltak, hogy >>évszázados tehetség<< vagy >>eljövendõ szupersztár<< vagyok. Teljesen túlértékeltek, hiszen akkor még semmit sem értem el. Csak egy kisfiú voltam Kerpenbõl. >>Ne ünnepeljetek annyira!<< - mondtam állandóan az újságíróknak, >>hiszen ha nem sikerül nem szeretnék akkorát zuhanni<<. Megpróbáltam beszélni a médiával, hogy elérjem, hogy kiegyensúlyozottabbak legyenek. De akkoriban még nem értettem meg hogyan is mûködik ez az üzlet. Túl jóindulatú voltam, túl hiszékeny - és valahol egy kis hülye.

SZ-Magazin: Túl naiv volt?

Schumacher: Fiatal voltam és tapasztalatlan. Valóban naivitás volt azt hinni, hogy érvekkel és egy kis jóindulattal meg tudom arról gyõzni az embereket, hogy az igazságról írjanak. Ez nem mûködött. Egy idõ után rájöttem, hogy egyszerûen nincs hatásom a dologra. Akkor még az a kérdés is felmerült bennem: nem tudsz egy kicsit lazább lenni - és néha csak úgy tenni, mintha? Nem tudsz egy kicsit színészkedni?

SZ-Magazin: A beszélgetésünk elején azt mondta nem jó színész.

Schumacher: Igen. Sok mindent tudok, de színészkedni egyáltalán nem.

SZ-Magazin: Tehát azon gondolkodott, hogy ne játssza-e meg magát a média miatt?

Schumacher: Egy ideig igen. Megpróbáltam nevetni, amikor rosszul éreztem magam. Bólogatni, amikor más volt a véleményem. Ha egy helyzet kényelmetlenné vált, nem hagytam, hogy lássák rajtam. Nem voltam önmagam. De egy idõ után világossá vált számomra, hogy ez nem fog menni.

SZ-Magazin: Ezért olyan felemás a viszonya a kamerákhoz?

Schumacher: Amikor kamerák szegezõdnek rám, akkor többnyire a hangfelvevõ is forog, tehát rögzítik a beszélgetést. De ha magánbeszélgetést folytatok magától értetõdõnek tartom, hogy az magánügy is maradjon. Ez a fõ ok. Ezenkívül nem szeretem, ha figyelnek.

SZ-Magazin: Mi volt az a pillanat, amikor világossá vált: nem akarom magam megjátszani?

Schumacher: Nem volt konkrét pillanat. Hosszú út volt és a felismerés menet közben született meg. A sikereim ebben segítettek, mert rajtuk keresztül elfogadottabb lettem a média részérõl, ami korábban hiányzott. Függetlenebb lettem, lazább és kevésbé aggodalmas. Úgy gondolom, hogy mindkét fél fejlõdött és kompromisszumot találtunk.

SZ-Magazin: De ön a legutóbbi idõkig megosztotta az embereket. Mit gondol, mi fog az emberek emlékezetében megmaradni Michael Schumacherrõl?

Schumacher: Nehezemre esik magamat jellemezni. Nem is akarom. Ezt mások többnyire jobban tudják. Sok minden függ attól, hogy valaki mennyire jól ismer engem. Sokszor hallom, hogy azok az emberek, akik beszélnek velem más képet kapnak rólam és kellemesen csalódnak. Közvetlen kapcsolat esetén természetesen sokkal nyíltabb és lazább vagyok, mint például a sajtótájékoztatókon, ahol…

SZ-Magazin: … nagyon zárkózottnak tûnik.

Schumacher: Célratörõnek. Nagyon koncentráltnak. Abban a pillanatban a munkámról beszélek, olyankor gondolatban a Forma-1 világában vagyok. Azok az emberek, akik csak így ismernek azt hiszik nincs is más oldalam.

SZ-Magazin: Az egykori kancellár, Gerhard Schröder életrajzában az "éhségérõl" ír. Õ is alacsony sorból származik, számára a fizikai éhezés jelentette a hajtóerõt arra, hogy ebbõl kijöjjön. Ebbõl aztán egyfajta hataloméhség fejlõdött ki, feltétlen gyõzni akarás. Az ön származása jó kiindulópont volt a felfelé vezetõ úthoz és ahhoz, hogy fegyelmezettebb legyen, mint mások?

Schumacher: Nagyon jól át tudom érezni Schröder éhségét. Természetesen nem fizikai értelemben. Az embernek éhesnek kell lennie ahhoz, hogy elérje a céljait. De én is olyan környezetben nõttem fel, amelyben mindenki két lábbal állt a földön és aztán egy olyan világba manõvereztem magam, amelynek már nem sok köze volt a két lábon álláshoz a földön.

SZ-Magazin: Most a gyermekei is így nõnek fel.

Schumacher: Corinna és én odafigyelünk arra, hogy a gyerekeink ne egy a valóságtól elrugaszkodott világban nõjenek fel. Természetesen megpróbálunk a hónuk alá nyúlni, de azt akarjuk, hogy tudatában legyenek annak, hogy az életben az embernek nyújtania kell valamit ahhoz, hogy sikeres legyen.

SZ-Magazin: De az a világ, amiben önök élnek nem éppen a hétköznapi emberek világa. A gyerekeiknek minden pénzügyi kívánságát teljesíteni tudják. Alapvetõen egy mesterségesen szerény helyzetbe kell õket hozniuk.

Schumacher: Nincs receptje a jó nevelésnek. Ezt adta nekem az apám útravalóul. Az embernek a legjobb tudása és belátása szerint kell megpróbálnia a kezébe venni a gyerekeit. Én a karrierem során messzemenõkig normális maradtam és a szülõi egyszerûséget nagyrészt megtartottam. Természetesen majdnem minden apa azt állítja magáról, hogy legalább többé-kevésbé jó apa. Én mindig feltettem magamnak a kérdést, hogy ezt vagy azt a dolgot hogyan kezeljem, mire kell odafigyelnem? Most azt mondom: nem számít, hogy a gyerekek szegény vagy gazdag családba születtek - ez másodlagos. Sokkal fontosabb az az idõ, amit az ember eltölt a gyerekeivel. Hogy ezt hogyan tölti el, milyen szinten és milyen minõséggel.

SZ-Magazin: Most lehet látni önön, hogy szívügyrõl beszél.

Schumacher: Így van. A gyerekeinknek bizonyára sokkal több játéka van, mint sok más gyereknek, vagy ami nekünk valaha is volt. De ez lényegtelen. Ezt mindig akkor veszem észre, amikor valamit együtt csinálunk. Olyankor a játékok nagyon gyorsan mellékessé válnak. Vagy amikor azt látom, hogy különösen a kislányunk milyen nagy örömét leli a lovakban.

SZ-Magazin: Háziállatok, mint nevelési módszer?

Schumacher: Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a lányom, Gina milyen személyiségfejlõdésen ment keresztül a lovak által. Az állatok aranyat érnek, mivel az állatok iránt érzelmeket kell táplálni, sok idõt kell beléjük fektetni, tanulni, kapcsolatot felépíteni velük, felelõsséget vállalni értük. Az állatok nem tudják, hogy a papa egy híres autóversenyzõ. Egy lovat ez nem érdekel. Talán ezért is van olyan sok lovunk.

SZ-Magazin: Mennyi?

Schumacher: A ranch-en mind a 26 boksz foglalt, nyolcban a mi lovaink vannak.

SZ-Magazin: Az új lakóhelyükön Glandban, a Genfi-tó partján?

Schumacher: Nem. Corinna ranch-érõl beszélek a szomszédban. Az emberek mindig azt hiszik, hogy Corinna otthon ül és rám vár. De ez nem egészen így van. Corinna régóta sikeres vállalkozó. Hisz tudják, hogy lelkes westernlovas. Egy ideje egy nagyon modern létesítményt irányít, a legmodernebbet Svájcban. Több, mint figyelemreméltónak tartom, ahogyan az egészet menedzseli és ahogy kiválasztja az embereket. Például megnyerte edzõnek az ausztrál Martin Larcombe-ot, aki egy bizonyos szünet után épp most lett ismét világbajnok.

SZ-Magazin: A jövõben ön is fog a feleségének segíteni?

Schumacher: Ha akarja, vezethetem alkalmanként a lószállító kocsit. De azt egyelõre nem tervezem, hogy versenyeken veszek részt.

SZ-Magazin: Schumacher úr, önt kiemeli az a tény, hogy korábbi útitársaihoz mindig lojális maradt. Alig lehet valakit találni, aki panaszkodna önre.

Schumacher: A környezetem mindig fontos volt számomra és most is az. És most térjünk vissza arra a pontra, amit korábban már megpróbáltam elmagyarázni: azok az emberek, akik engem csak sajtótájékoztatókról és a médiából ismernek teljesen más képet alkotnak rólam, mint azok, akik személyesen megismertek. Ez azért van, mert azokkal szemben, akiket nem ismerek van bennem egy egészséges szkepticizmus. Ezért építettem fel egy falat magam és mások közé és ez alig valakit enged közel hozzám. Egy magas fal, ami mögé elsáncolom magam.

SZ-Magazin: A védõfala nemcsak elrejti önt a külvilágtól, hanem fogva is tartja.

Schumacher: Ez érdekes dolog. A szkepticizmusomnak vannak hátrányai is, aminek tudatában vagyok. Az életem során valószínûleg alig fogok valakit megismerni, aki elõször nem az autóversenyzõ Schumachert látja meg bennem, azt az embert, akinek a hírneve kisugárzik rám. Ez természetesen sajnálatos. De a döntõ elõny az, hogy a falammal eddig mindig meg tudtam magam védeni minden szerencsétlenségtõl és bizalmi töréstõl.

SZ-Magazin: A menedzserében, Willi Weberben kezdettõl fogva bízott?

Schumacher: Willi Weber számomra egy ismeretlen ember volt. Egy napon tett nekem egy vonzó ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Az elsõ tesztelés után azt mondta: >>Fiú, itt a szerzõdés. Két évig a Forma-3-ban fogsz versenyezni. Én adom az autót, gondoskodom a szerelésrõl, még egy kis zsebpénzt is kapsz. És ha valami lesz belõled, akkor én foglak menedzselni.<< Ezt néhány óra alatt megbeszéltük és mindent alá is írtunk.

SZ-Magazin: Hol volt akkor az ön szkepszise?

Schumacher: Nem szabad elfelejtenie, hogy ez Willi számára is kockázat volt. Akármi történhetett volna velem: egy baleset és vége lehetett volna számomra a dolognak. Ez tehát nem befolyásolta a bizalmatlanságomat. Ez így rendben volt. Végeredményben õ vitt a Mercedeshez gyári versenyzõnek. Azóta már régen barátok vagyunk.

SZ-Magazin: Németország remélte, hogy egy napon ismét a Mercedes Ezüst-nyilában fog ülni és velük nyerni. Miért nem sikerült soha?

Schumacher: Valóban volt több tárgyalás és találkozó a McLaren-Mercedesszel, például 1995-ben Monte-Carlóban. De észrevettem, hogy nem igazán illünk össze.

SZ-Magazin: A Mercedesszel vagy pedig a McLaren angoljaival?

Schumacher: A McLarennel, vagyis õszintén szólva a McLaren fõnökével, Ron Dennisszel. A Mercedesszel minden egész jól ment, bizonyára megtaláltuk volna a közös utat.

SZ-Magazin: Ki tudná ezt fejteni?

Schumacher: Ron Dennisnek más elképzelései voltak arról, hogy hogyan kell egy Forma-1-es csapatnak mûködnie, mint nekem.

SZ-Magazin: Elsõ számú pilóta pozíciót követelt?

Schumacher: Sosem követeltem ilyet, sem szerzõdésben, sem szóban - soha a karrierem során. A felfogásom a következõ: a szezon elején mindkét versenyzõ ugyanolyan autót kap, minden tekintetben ugyanolyan bánásmódot. De hamar kiderül, hogy az egyik versenyzõ gyorsabb, mint a másik. Akkor õt kell a csapatnak támogatnia.

SZ-Magazin: Úgy érti ön mindig gyorsabb volt, mint a többiek?

Schumacher: Igen, úgy értem. Nem minden helyzetben, néha a véletlen is szerepet játszik, de ha a kettes számú versenyzõ pusztán az egója miatt meg akar nyerni egy Grand Prix-t miközben az elsõ számú a VB-címért küzd, azt ostobaságnak tartanám. Miért? Mert a csapat céljának mindig annak kell lennie, hogy az év végén az élen álljon. Ezért mindenki keményen dolgozik, ennek a célnak minden alá van rendelve. A Forma-1 nem gyerekzsúr.

SZ-Magazin: Emlékszik még Ayrton Senna szavaira, amikor 1992-ben a Francia Nagydíjon beleszaladt az autója hátuljába?

Schumacher: Persze. De nem hiszem, hogy ezt ön tudja. A mai napig senki sem tudja rajtam kívül.

SZ-Magazin: Az idézet úgy szól: >>Schumacher egy hülyegyerek.<<

Schumacher: Ezt most inkább egy Bild-szalagcímnek minõsítem.

SZ-Magazin: Tehát nem ezt mondta?

Schumacher: Lehetséges, hogy valakinek ezt mondta. De nem nekem.

SZ-Magazin: Tehát akkor mit mondott valójában?

Schumacher: Azt mondta: >>Ide figyelj! Ami történt megtörtént. Oké. De veled ellentétben én személyesen hozzád jövök és megmondom, hogy elbarmoltad. Nem a sajtóhoz megyek és nem a médiának terjesztem.<<

SZ-Magazin: Miért, mit terjesztett a médiának?

Schumacher: Néhány versennyel azelõtt számomra érthetetlen okokból nem viselkedett sportszerûen. És a verseny után emiatt fel voltam háborodva. A pontos szavakra már nem emlékszem. De õ ezt nem találta olyan klassznak, különösen azért nem, mert én akkor még mindig zöldfülû voltam a Forma-1-ben.

SZ-Magazin: A nagy Ayrton Senna odament önhöz és azt mondta: >>Kisfú, ezt így ne!<<?

Schumacher: Gyakran tett ilyet. Akkoriban nem fûzött minket jó viszony egymáshoz.

SZ-Magazin: Nevelni akarta önt?

Schumacher: Ez számomra nem oktatás volt, hanem egy tipikus Forma-1-es színházi elõadás, ami Senna idejében szokásos volt. Ami a kapcsolatunkat sokkal inkább elsimította az volt, hogy 1994 elejétõl egyszerre sokkal jobban kijöttünk egymással.

SZ-Magazin: Megnyerte a tiszteletét?

Schumacher: Valamikor leültünk beszélni egymással, amint azt tennie kellene az autóversenyzõknek: kollegiálisan és nyíltan. Senna egy olyan versenyzõgenerációhoz tartozott, akik még másképp mûködtek. Akkoriban még létezett egy láthatatlan erõsorrend, amihez az újaknak alkalmazkodniuk kellett. Az idõsebbek tiszteletét csak a pályán lehetett kivívni és megtapasztalni.

SZ-Magazin: Mi a különbség az õ generációja és az ön generációja között?

Schumacher: Elmesélek egy történetet a nagy Senna-idõkbõl, egy tulajdonképpen lényegtelen hockenheimi tesztelésrõl: én gyorskörön voltam és Senna épp a boxba tartott. Lassan autózik egy kanyarban, belenéz a tükörbe és meglát engem - erre az egyenesben hirtelen teljes gázt ad. Mit tehetek? Elõször fékezek, majd beragadok mögé, mert nem tudok elmenni. Következõ kanyar, ugyanaz a játék. Akkor Senna kényelmesen bemegy a boxba, de ezzel egy körömet tönkretett. Nem sokkal utána: még egyszer ugyanez. Ismét mögötte vagyok, ismét gyorskörön, Senna ismét belenéz a tükörbe, ismét lassú a kanyarban, de aztán az egyenesben gázt ad. Ugyan nyugodt maradtam, de természetesen bosszantott, hogy az egész tesztprogramot tönkrevágja. Akárhogy is: még ugyanazon a napon elõttem is kínálkozott egy ilyen lehetõség: én elöl, Senna hátul. És mit teszek?

SZ-Magazin: Ahogy emlékeinkben él: a kanyarban lassan halad, utána gázt ad.

Schumacher: Így van. De Senna ezt már nem tudta elviselni. Megszakította a körét, azonnal utánam jött a boxba. Kiugrott az autóból és torkon ragadott. Klassz fotók készültek.

SZ-Magazin: Az öreg Senna és a fiatal Schumacher közötti játék néha veszélyessé is vált?

Schumacher: Mindig voltak olyan helyzetek, amik keményen határesetek voltak. Egyszer teljes gázzal mentünk be együtt egy kanyarba, ráadásul elég közel egymás mögött. Ayrton hirtelen elvette a lábát a gázról és csak nagyon késõn kanyarodott el a boxba. Nem tudtam hova fussak ki, majdnem a falnak ütköztem. Ezek értelmetlen kötekedések voltak, amivel Senna, de Alain Prost, Nigel Mansell és Gerhard Berger is gyakran élt. Az volt a mottó: >>Ide figyelj, kicsi! Itt mi vagyunk a fõnökök.<<

SZ-Magazin: Akkoriban minden fiatal versenyzõt így kezeltek az idõsebbek vagy egyszerûen csak meglátták önben a veszélyes ellenfelet?

Schumacher: Ha hihetünk Gerhard Berger nyilatkozatainak, akkor ez a viselkedés elsõsorban rám irányult. Eleinte egyikük sem kedvelt. Azt mondták arrogáns vagyok, mert az ilyen akciók miatt mindig panaszkodtam. A nagyoknak ez akkoriban természetesen egyáltalán nem tetszett. De azóta jó barátságot ápolok Bergerrel.

SZ-Magazin: Késõbb ön is kezelt így fiatal versenyzõket?

Schumacher: Nem, én mindenkit egyformán kezeltem. Számomra létezik egy becsületkódex a versenypályán: keményen, de sportszerûen. Az, hogy a tapasztaltabb pilóták ilyen módon mutatják meg a fiataloknak, hogy mi az ábra, ma már nem létezik. De ha valami történik, akkor utána találkozunk a versenyzõk megbeszélésén és megvitatjuk.

SZ-Magazin: Ezeken a megbeszéléseken nem támadták önt állandóan? Például Jacques Villeneuve?

Schumacher: Ah, a megbeszéléseken Villeneuve és a többiek hirtelen egész csendesek lettek. Ezenkívül: ha a közvetlen ellenfeleim támadnak az azt jelenti, hogy valószínûleg nem csinálom rosszul a dolgomat.

SZ-Magazin: Nem volt hiba az 1997-es VB-finálén kilökni Jacques Villeneuve-öt?

Schumacher: Ha egy dolgot meg nem történtté lehetne tennie a pályafutásomban, akkor ez lenne az.

SZ-Magazin: Schumacher úr, ezek alatt az évek alatt volt olyan perc, amikor azt latolgatta, hogy befejezi a versenyzést?

Schumacher: Igen. És nemcsak egy perc. Ez 1994-ben volt, amikor Ayrton Senna életét vesztette a San Marinói Nagydíjon.

SZ-Magazin: Milyen gondolatok futottak akkor keresztül a fején?

Schumacher: Akkor már húsz éve voltam az autósportban, de sosem volt semmilyen rossz élményem. Azon a hétvégén nemcsak Senna halt meg, hanem Roland Ratzenberger is. Nagyon intenzíven foglalkoztam kettejük halálával és feltettem magamnak a kérdést, hogy mit jelenthet még számomra a Forma-1 és az autóversenyzés. Ezért nem mentem el akkor Ayrton temetésére, hanem teszteltem. Tudnom kellett, hogy képes vagyok-e továbbra is versenyezni, hogy az egész egyáltalán még örömöt okoz-e. Ezenkívül nem akartam nyilvánosan gyászolni, mindenki csak az én könnyeimre várt volna. Késõbb egyedül voltam Ayrton sírjánál. Corinnával.

SZ-Magazin: Tovább versenyzett. Tehát el tudta hessegetni a halálfélelmet.

Schumacher: Bizonyos mértékig igen. Az ilyen balesetekrõl úgy gondoltam, hogy csak a múltban történhettek meg. Niki Lauda idejében a Forma-1 még a ruletthez hasonlított. Akkoriban az autók, ha úgy tetszik, még papírból voltak.

SZ-Magazin: Abszolút biztonság nincs a Forma-1-ben. Önnek is volt egy súlyos balesete, 1999-ben Silverstone-ban. Akkor visszatért a halálfélelem?

Schumacher: Amikor ráléptem a fékpedálra azonnal észrevettem, hogy nem lesz jó vége. Vannak kellemesebb dolgok is, mint 120-szal fék nélkül egy gumifal felé száguldani. A baleset után azonnal megpróbáltam kiszállni az autóból, de nem ment. Nem tudtam kiszabadítani a lábam a cockpitbõl. Egy rúd befúródott a kasztniba és eltörte a lábamat. Ki akartam szállni, de nem ment. Már elõtte is volt néhány balesetem, néhány elég kemény, de egészen Silverstone-ig semmi sem történt velem.

SZ-Magazin: És aztán?

Schumacher: Ott feküdtem, hallgattam a saját szívverésemet, ami egyre halkabb és halkabb és halkabb lett - olyan volt, mint egy lassított felvétel: bumbum-bumbum-bum - és hirtelen elhallgatott és nálam is kialudt a lámpa.

SZ-Magazin: Azt gondolta meg fog halni?

Schumacher: Ott feküdtem, jobban mondva magamon kívül és körülöttem minden sötét volt. Hallottam a segítõket és az orvost beszélni, de minden egyre halkabb lett. Ehhez jött az egyre halkuló szívverés. Féltem. Tényleg azt hittem ennyi volt.

SZ-Magazin: Egy keresztet visel a nyakában.

Schumacher: Ékszer.

SZ-Magazin: Nem hisz Istenben?

Schumacher: Dehogynem! De a magam módján, nem ahogy az egyház elõírja. Annyit: van valaki ott, aki irányít.

SZ-Magazin: 1976-ban hat héttel a horrorisztikus nürburgringi balesete után Niki Lauda ismét autóba szállt. Annak a szezonnak az utolsó versenyén aztán mégis leállította az autóját a szakadó esõben, mert nem érezte magát biztonságban. Történt olyan valaha önnel, hogy biztonsági okokból majdnem leállította az autóját?

Schumacher: Nem, de esõben versenyezni nem volt túl bizalomgerjesztõ számomra, mivel olyankor alig lát az ember valamit. A sisakrostély tele van esõcseppekkel, korábban még belül is párásodott, gyakorlatilag vakon vezettünk. Ezért tulajdonképpen sosem vezettem szívesen esõben.

SZ-Magazin: Elképesztõ, hiszen ön esõkirálynak számít.

Schumacher: Végeredményben - és ezt kérem tegye idézõjelbe - szárazon is >>sikeresebb<< voltam a kollégáimnál. De az igaz, hogy az esõben nagyobb érzéssel, finomabban kell vezetned. A különbség a versenyzõk között láthatóbbá válik. Egyszerûen kisebb a kontrollod az autó felett és ha van egy vízátfolyás, kipördülsz és annyi volt.

SZ-Magazin: Amikor a Benettonnál versenyzett sokszor vádolták tisztességtelenséggel. Ebbõl származott a simlis-Schumi imázs. Például ott volt 1994 Silverstone: figyelmen kívül hagyta a fekete zászlót, a kizárás jelét. Emiatt késõbb elvesztette a második helyét, sõt két további versenytõl is eltiltották.

Schumacher: Egy pillanat! Nem hagytam figyelmen kívül ezt a fekete zászlót. Nem is láttam. És azt sem állítom, hogy nem követtem el akkor hibát, de a FIA se hibátlanul kezelte az ügyet. És nem értettem miért pont én vagyok a bûnbak.

SZ-Magazin: De a FIA szabálya azt mondja….

Schumacher: Ah, a szabályok! Akkoriban a Forma-1-ben teljesen normális dolog volt a felvezetõ körben egy kicsit elõrébb menni, majd hagyni, hogy visszaelõzzenek. De ha nem, akkor a megfelelõ büntetés az lett volna, ha számûznek a mezõny végére. De ez sem történt meg.

SZ-Magazin: Úgy veszem észre, hogy ez még mindig dühíti.

Schumacher: Igen, természetesen! Akkoriban az volt az érzésem, hogy minden meg volt rendezve és rám jutott a rosszfiú szerepe. Nagy volt az elõnyünk a világbajnokságban, ez a büntetés sokaknak jól jött. Valóságos trend alakult ki ellenünk. Valószínûleg az sem feltétlenül segített, ahogy Flavio Briatore kezelte a dolgot. Ilyenkor az árral szemben úszol, ami olyan nagy, hogy akármilyen erõs vagy, akármit mondasz, senkit sem érdekel. Egy bizonyos távolságból azonban azt mondhatom, hogy késõbb már másként tekint erre az ember: nemcsak az érme egyik oldalát látja. Talán ezt Fernando Alonso is így fogja gondolni késõbb.

SZ-Magazin: Hogy érti ezt?

Schumacher: Az idei monzai szituációra gondolok. Amikor úgy érezte, hogy igazságtalanul büntette meg a FIA, hogy valamiféle összeesküvés van ellene. Nagyon megértettem abban a helyzetben és át tudtam érezni a reakcióját is, mivel ez engem 1994-be vitt vissza. Ezt neki is megmondtam a monzai verseny után, amikor késõbb találkoztunk a genfi repülõtéren.

SZ-Magazin: Önrõl az a hír járja, hogy igazi csapatjátékos. Meg tudja mondani fejbõl öt ferraris szerelõjének a nevét és a születésnapját?

Schumacher: Csalódást kell okoznom. Csaknem ezer ember dolgozik nálunk, így ez nem igazán mûködik.

SZ-Magazin: Amikor megérkezett a Ferrarihoz a csapat - pongyolán fogalmazva - egy rakás szerencsétlenség volt, amely több, mint húsz éve nem épített versenyképes autót.

Schumacher: Ez nem így van.

SZ-Magazin: De a Ferrari több, mint húsz év óta nem nyert világbajnoki címet.

Schumacher: Ez igaz. De amikor 1995-ben elõször beültem az autóba, az elsõ teszten Estorilban, azonnal éreztem, hogy sokkal-sokkal többet ki lehetne belõle hozni. Ezzel az autóval olyan idõket autóztunk, amik sokkal jobbak voltak, mint amit a Benetton világbajnok autójával futottam két hónappal azelõtt az idõmérõ edzésen. Pedig több benzin volt az autóban.

SZ-Magazin: Más szavakkal: a Ferrarinak húsz éven keresztül rossz versenyzõi voltak?

Schumacher: Nem tudom, hogy ezt a versenyzõk számlájára lehet-e írni. Hamar felismertem mely területeken vannak hiányosságok. Az érdekes az volt, hogy ezt a Ferrari mérnökei is tudták, csak nehezükre esett megoldani. Szükségük volt valakire, aki egy kicsit a hónuk alá nyúl. Ebbõl a szempontból voltam fontos a Ferrari fejlõdésében. Kétszeres világbajnokként megvolt a fellépésem és megvoltak a helyes érveim. De hát ezért is vett meg a Ferrari.

SZ-Magazin: Ha elképzeli, hogy néhány év múlva egy hintaszékben ül, az unokái odamennek önhöz és azt mondják: Nagyapa, hallottam, hogy nagy sportsztár voltál, talán a legnagyobb. De magyarázd el, miért volt az, hogy Németországban ugyan mindig tiszteltek, de sosem szerettek igazán? Mit válaszolna?

Schumacher: Úgy gondolom, hogy aki állandóan második lesz, azt jobban szeretik, mint azt, aki gyõztes típus. És ehhez még az is hozzájön, hogy sok éven keresztül falat építettem magam köré és elbújtam. A szurkolóknak sosem volt igazán lehetõsége arra, hogy megtudják ki is ez a Schumacher valójában.

SZ-Magazin: Szerette volna, ha jobban szeretik a honfitársai?

Schumacher: Ki ne szeretné? Természetesen igen.

SZ-Magazin: Az imázsa megváltozott, amikor 2000-ben Monzában sírva fakadt.

Schumacher: Ez az élmény pontosan arra mutat rá, ami miatt mindig visszarettentem attól, hogy nyíltan kimutassam az érzéseimet. A sírógörcsömre adott reakciók annyira irritáltak, hogy legszívesebben ismét elbújtam volna a védõfalam mögé.

SZ-Magazin: Miután 2000-ben beállította Senna Grand Prix gyõzelmeinek a számát és a sajtótájékoztatón sírva fakadt az egyik szalagcímben ez állt: >>A robot sír, mert ember lett!<<

Schumacher: Ez skizofrén! Egy újságíró azt írja, hogy elõtte robot voltam, de miután sírtam ember lettem. Csak akkor vagyok ember, ha sírok? Mi voltam akkor azelõtt? Ez egyszerûen groteszk!

SZ-Magazin: Tavalyelõtt tízmillió dollárt adományozott a dél-kelet ázsiai szökõár áldozatainak megsegítésére, Németországban mégis kritizálták. Ez meglepte?

Schumacher: Akkor éppen vakációztam, így nem értesültem róla. Ezenkívül Corinna és én azért adakozunk, mert szeretnénk segíteni a rászoruló embereken. Az Asterixért kapott gázsimat például az ICM kapta, az agy- és hátgerincbetegségeket kutató párizsi intézet, amelyet Jean Todttal együtt támogatok.

SZ-Magazin: Nemzetközi szinten a személyét ért kritika mindig egy kicsit tárgyilagosabb volt, mint Németországban. Mire vezeti ezt vissza?

Schumacher: Ez amiatt van, mert a sikeres sportolókat a saját országukban mindig kritikusabban ítélik meg. Vegyük például Fernando Alonsót. Ha bizonyos kommentárokat hallgatunk róla spanyol újságíróktól, akkor csak ámulunk. Õ minden idõk legfiatalabb kétszeres világbajnoka és elégedetlenek vele. Azt írják, hogy arrogáns, megközelíthetetlen és nem mutatja ki az érzéseit. Ez valahonnan ismerõs nekem.

SZ-Magazin: Vannak még helyek, ahol Michael Schumacher tud lenni anélkül, hogy a versenyzõ Schumacher lenne?

Schumacher: Egy hely van: az otthon Svájcban. Ott nyugalomban élhetek. Egyébként sehol máshol. Például voltam Patagóniában, a világ végén. Corinna és én a pingvineknél. És mi történik? Egy ADAC utazási társaság fordul be a sarkon…..

SZ-Magazin: Ha egy felkavaró versenyhétvége után hazament a benyomásaival, voltak arra technikái vagy módszerei, amelyek segítségével ismét visszazökkent a normális kerékvágásba?

Schumacher: Ezt hogy érti?

SZ-Magazin: Például jóga.

Schumacher: Kipróbáltam néhány dolgot, például a mentális tréninget és ilyesmit. Tudni akartam, hogy tud-e nyújtani nekem valamit az én sportomban. De én természetemnél fogva nagyon kiegyensúlyozott ember vagyok. Nincs szükségem ilyesmire. És amióta a gyerekek itt vannak az életem nagyrészt körülöttük forog, úgyhogy nincs szükségem semmilyen segédeszközre ahhoz, hogy kikapcsoljak. Ez automatikusan megtörténik abban a pillanatban, amikor hazamegyek és a gyerekeimet meglátom.

SZ-Magazin: A gyerekei Gina és Mick kilenc és hét évesek. Nagyon tudatosan óvja õket a nyilvánosságtól. Sosem akarták az édesapjukat munka közben megnézni?

Schumacher: Néha megkérdezték: >>Papa, veled mehetünk?<< De ez nem volt lehetséges. Az élet nem kívánságmûsor. Fõleg nem az én életem.

SZ-Magazin: Megértik ezt a gyerekek?

Schumacher: Nehéz ezt egy gyereknek elmagyarázni. Ha magammal vinném õket egy versenyre, nem tudnám õket megvédeni. Biztos vagyok benne, hogy akkor néhány kollégája megpróbálná õket lefotózni. De a gyerekeimnek semmi köze sincs a Forma-1-hez. Gyerekek és nem fotómodellek.

SZ-Magazin: Van egy értékrend, amelyet át akarnak adni a gyerekeiknek?

Schumacher: A család Corinnának és nekem nagyon sokat jelent. Azt akarjuk, hogy a gyerekeink a családot, mint intézményt tiszteletben tartsák, mert ez az, ami támaszt nyújt nekik az életben. Különösen ha rosszul megy. A gyerekeinknek tudnia kell, hogy ránk mindig számíthatnak.

SZ-Magazin: Ön Ralf bátyja, akinek egy >>jobb<< és gondtalanabb életet ajándékozott - még ha ezt õ és ön nem is akarják elismerni. Gondolja, hogy hálás ezért önnek?

Schumacher: Gondtalanabb életet? Ralf ezt bizonyára másképp látja.

SZ-Magazin: Nem vár köszönetet tõle?

Schumacher: Nem. Amikor én már a Forma-1-ben versenyeztem számára új lehetõségek kínálkoztak. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy versenyzõként neki a Forma-1-ben könnyebb dolga volt, mint nekem. Ralfnak más akadályokat kellett legyõznie, például azokat az elvárásokat, amelyekhez mérték. Nem állhatott olyan lazán a dolgokhoz. Biztosan nehezebb volt az õ dolga, mint az enyém.

SZ-Magazin: Ezt komolyan gondolja?

Schumacher: Természetesen lehet amellett érvelni, hogy én Willi Weberrel együtt egyengettem az útját, támogattam. De végeredményben mindig neki kellett bizonyítania és állnia a kritikusok elé.

SZ-Magazin: Nem bántotta az, hogy Ralf az ön karrierje végén csak annyit mondott: >>Egy gyors versenyzõvel kevesebb.<<

Schumacher: Bántott volna, ha nem tudnám, hogy a testvérem néha hamarabb beszél, mint gondolkodik. Elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, hogy valójában hogy érti.

SZ-Magazin: Elgondolkodott már azon, hogy milyen lenne minden idõk legjobb versenyzõje kisöccsének lenni?

Schumacher: Már sokszor elgondolkodtam rajta. Emiatt néhány dolog megbocsáthatóvá is válik. Ralf és én korábban nagyon sok idõt töltöttünk együtt. Szép volt. Amióta mindenkinek saját családja van, csak ritkán látjuk egymást. Mindenki a családjára figyel. Ez normális is.

SZ-Magazin: Schumacher úr, ön a sikereivel ismét szalonképessé tette az autósportot Németországban. Mi az, amit ön megváltoztatott?

Schumacher: Tisztában vagyok azzal, hogy tettem valamit az autósport fejlõdéséért és azzal is, hogy a sport szalonképesebb lett és hogy a sikereim kapcsán virágzásnak indult a gokart sport és sok utánpótlás kategória alakult. Ez egy kicsit büszkévé tesz, különösen mivel a gokart sport még mindig szívügyem.

SZ-Magazin: A kilencvenes évek elején sokat vitatkoztak a benzinfogyasztásról és a sebességkorlátokról. Szokott ilyesmiken gondolkodni?

Schumacher: Talán sokan nem értenek egyet, de szerintem Németországban meg kellene tartani a sebességkorlátozás nélküli autózás lehetõségét. Továbbra is az a véleményem, hogy a sebességkorlátozás nem minimalizálja a közúti balesetek számát. Ugyan nem ismerem a szomszédos országok baleseti statisztikáit, de kétlem, hogy sokkal kevesebb lenne a baleset, mint Németországban. Véleményem szerint a sebességkorlátozás elaltatja a sofõrök figyelmét. Ha a közlekedés csak álmatagon folyik, akkor a benne résztvevõk is kevésbé éberek.

SZ-Magazin: Ha visszatekint a karrierjére, melyik pillanatra gondol elõször?

Schumacher: Japán, 2000. Amikor átszeltem a célvonalat. Átszelem és végre világbajnok vagyok a Ferrarival. Ha 2000-ben sem sikerült volna, ki tudja mi lett volna belõlem! Talán akkor csak kétszeres világbajnok lennék - egy maradtam volna a sok közül. Ki tudhatja.

SZ-Magazin: Most hétszeres világbajnokként vonul vissza. Minden idõk legsikeresebb Forma-1-es versenyzõjeként - mi a vége ennek a karriernek?

Schumacher: Egy olyan mondat jut eszembe, amelyet a németországi futball világbajnokságról lopok: >>Köszönöm ezt a klassz idõszakot.<<

SZ-Magazin: Hol lesz a következõ szezon elsõ versenyén?

Schumacher: Biztosan nem a versenypályán. Hol? Valószínûleg otthon. Most már oda tartozom.